A könyvtár megszerzése
A Dugonics-könyvtár első darabját1 1885. április 29-én írta be Reizner János2 a Somogyi-könyvtár ún. járuléknaplójába. Ekkoriban a könyvtár még nem rendelkezett leltárnaplóval, az egy szállítmánnyal érkezett könyvek egy tételben kerültek bevezetésre a járuléknaplóba. Egy-egy szállítmány darabjait tehát legföljebb az irattár alapján lehet rekonstruálni. Itt is az április 29-i tétel melletti megjegyzésből tűnik ki sok fontos adat: „Rózsa Ferencz úr adománya. (47 mű, 61 kötet. Részletes jegyz. 1. az irattár 52/885. sz. a.)”. A jelzett irat ismét csak több hasznos útbaigazítással szolgál címében: „Főtisztelendő Rózsa Ferencz plébános úr által adományozott, s a rokusi parochia padlásáról beszállított könyvek jegyzéke”. Az irat kelte: 1885. április 27.
Rózsa Ferenc 1877. szeptember 30-tól 1885. május 15-ig a rókusi, majd 1885 májusától haláláig, 1893. január 2-ig, a belvárosi templom plébánosa volt3. Ő adományozta tehát a plébániahivatal padlásán – nyilván a költözés előtti rendezgetés közben – talált könyveket Szeged város könyvtárának.
A bennünket érdeklő mű a jegyzék első helyén szerepel: „Sancti Joannis Chrisost. De sacerdotio libri sex. Strigonii, 1763, 4dr. kem. köt. 1. drb.” Azaz negyedrétalakú, kemény kötésben levő könyvről van szó. Nem történik azonban említés a kötet címlapján Dugonicstól való bejegyzésről, ami pedig kétségtelenül igazolja, hogy a könyv egykor Dugonics birtokában volt, s azt 1764-ben szerezte meg.
A többi hatvan kötetet végigvizsgálva ezzel a bejegyzéssel többé nem találkozunk.
A rókusi plébánia aránylag későn, 1805-ben létesül Szegeden. Maga a rókusi városrész is csupán a 18. század elején kezd kialakulni, első említése csak 1731-ből való. A templom építését 1830-ban kezdték meg, a fölszentelés pedig 1833. november 24-én történt. A templomot tehát Dugonics már nem ismerhette, de a plébánia fölállításakor még élt. Maga a parókia épülete azonban még később, 1863. november 21-én készült el4.
Az újonnan fölállított plébánia első plébánosa Huszka György lett. E hivatalát 1805. október 1-től haláláig, 1831. január 20-ig töltötte be5. A Rózsa Ferenc adományozta könyvek között több olyannal is találkozunk, melyeken – többnyire az előzéklapon – Huszka György neve szerepel. Tehát az ő könyvei vagy könyveinek egy része is a parókián maradt, az új plébániaépület elkészültekor föltehetően annak padlására, s onnan két évtized múlva a Somogyi-könyvtárba került.
Minden valószínűség szerint Dugonics kölcsönadta – esetleg végleg odaajándékozta? – könyvét a rókusi plébánosnak. A könyv Huszka Györgynél maradt Dugonics halála után is, és saját könyveivel együtt valamikor a plébániahivatal padlására került. Innen szállították be a költözéssel járó „nagytakarítás” közben a legméltóbb helyre, szülővárosának közkönyvtárába, Dugonics András könyvtárának első darabját, és helyezték el az A.e. 44. raktári számra.
1906. január 29-én egy közönséges levelezőlapot kézbesít a postás a Somogyi-könyvtár számára. A címzés: T. Városi Könyvtár, Szeged. A föladási postabélyegző: Buziás-fürdő, 1906. jan. 28. Az érkezési: Szeged, 1906. jan. 29. Buziás, újabb nevén Buziásfürdő, nagyközség és fürdőhely volt Temes vármegyében, székhelye a buziásfürdői járásnak.
A levelezőlap szövege a következő:
Ezennel tudósítom, hogy egy gyűjtőkötet (folio) a Dugonics Könyvtárból „Dugonics Analecta” eladó, mely kéziratokat is tartalmaz. Ha esetleg rá reflectálnak a tartalmát közlöm. Még más művek a Dugonics Könyvtárból legtöbb részt latin nyomtatványok a XVIII. századból is kaphatók. Dr. Telbisz polgármester úrnak kívánatára értesítem, mielőtt az egyetemi könyvtárnak ajánlat lesz téve.
Tisztelettel
Wettel Ferencz6
Tömörkény István, az akkori igazgató7, még aznap, január 29-én válaszol.
Tisztelt Uram!
Köszönöm szíves értesítését, amelyből azonban nem tűnik ki, hogy Dugonics András könyvtárából valók-e a művek, vagy pedig a mi könyvtárunkat méltóztatik Dugonics-könyvtár nevűnek tartani.
Könyvtárunkból régebben, mintegy másfél évtized előtt nagyobb mennyiségű kettőspéldány selejteztetett ki, közöttük azonban semmi esetre sem lehetett Dugonics-Analecta.
Kérem ennélfogva, ezt megtekintésre elküldeni, esetleg a többit is, ha nem sok, utóbbi esetben pontos címet, megjelenési helyet s évet, pecsétet vagy beírást, egyben pedig az árakat, melyekért a műveket külön-külön átengedni hajlandó.
A postaköltséget mi viseljük úgy az ide, mint a visszaszállításnál.
Tisztelettel
Tömörkény8
Tömörkény félreértése sajnos azt eredményezte, hogy Wettel Ferenc a továbbiakban már csak németül levelez, és a gót betűs kézírás rendkívül rosszul olvasható, helyenként olvashatatlan.
Mindenesetre Tömörkény levelére szintén postafordultával, levélben válaszol:
„Néhány kötet kivételével, melyek Dugonics Ádám aláírását viselik, minden egyes kötet »Andreae Dugonics« aláírással, dátummal van ellátva. A gyűjtemény olyan köteteket is tartalmaz, melyekről szinte teljes bizonyossággal feltehető, hogy a Dugonics-könyvtárból származnak, bár hiányzik az aláírás. Dugonics Analecta 8-10 kötetre (lexikon formátum) tehető, közötte egy kötetnyi kézirat található. Az Argonauticon példánya csak a szerző könyvtárából származónak tartható... A »Dugonics Analecta« folio-kötetet kívánságára kész vagyok megküldeni.”9
Tömörkény is még a levél kézbesítésének napján, február 1-jén válaszol: „a Dugonics András tulajdonát képzett munkák minket fölöttébb érdekelnek ... Én mindenesetre azon leszek, hogy – elfogadható árak mellett – vagy a vezetésem alatt álló intézet, vagy pedig a helyben működő Dugonics-Társaság azokat megvásárolja.”10
Wettel Ferenc 1906 májusában juttatja el a Dugonics Analectát Szegedre. A kísérő levélben említést tesz az író könyvtáráról is: „Megbíztam egy írnokot a pontos jegyzék elkészítésével, de mindeddig nem rendelkezem még egyetlen tisztázattal sem ... Kár lenne a gyűjteményt szétszórni, ezért nem szeretném egyenként áruba bocsátani.”11
A levélhez mellékelt analektát Tömörkény „nem bízván a maga becslő képességében”, és talán a város urainak figyelmébe ajánlandó – fölküldötte Budapestre, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez véleményezésre. Ide írt levelének a szövege a következő:
A mellékelt Analectát, mely egykor Dugonics András tulajdonában volt nyomtatványokat s kéziratokat tartalmaz, megvételre egy délvidéki német ember küldötte be hozzánk.
Árt nem mond, de levelében írja, hogy 160 Márkát kínáltak már érte, ellenben a postacsomagon értékét 500 Koronára tette.
Tisztelettel kérem a nt. főfelügyelőséget, méltóztassék megállapítani azt az árt, amit a könyvért kínálhatnánk, s egyben a kötet visszaküldését is kérem a megvizsgálás után.
Jelentem, hogy 1901-ben egy Dugonics András eredeti kéziratait tartalmazó 41 oldalas füzetért a könyvtár 50 Koronát adott.
Lehetséges, hogy a kötetet ha a könyvtár nem venné meg, megvásárolná, mint emléket, a Dugonics-Társaság.12
Az 1901-ben beszerzett Dugonics-kéziratról sajnos nem sokat tudunk. Irattári nyomát nem voltunk képesek fölfedezni, szerepel azonban a Somogyi-könyvtár leltárnaplójában az 1105/1901. sz. alatt.13 Bármennyire is sajnálatos, elveszettnek kell tekintenünk. Még közelebbi tartalmának földerítése is lehetetlen, mivel a Dugonics-Társaság évi titkári jelentésében nem szerepel, akárcsak a Dugonics-Analecta megszerzése sem, szemben az 1937-1938-ban lebonyolított vétellel, melyről hírt ad Diósi Géza titkári jelentése.14
A szakvélemény június 6-án, esetleg 7-én érkezhetett meg:
... értesítem a tekintetes Igazgatóságot a felől, hogy szakfelügyelőnk véleménye szerint a kötetben foglalt nyomtatványok s kéziratok bel értéke 100-120 koronára tehető. Ha ez összeghez hozzászámítjuk azt az áremelkedést, mely a kötet egykori tulajdonosának személyéből folyik, akkor a helyi érdekességű kötet becsértéke Szeged városának valamely közintézetére nézve 150-160 koronában állapítható meg.
Hivatalos tisztelettel
Fraknói Vilmos
Budapest, 1906. május 28. orsz. főfelügyelő15
Tömörkény a szakvéleményről már június 7-én értesíti Wettel Ferencet (SK. ir. 169/1906.), és ő néhány nap gondolkodás után elfogadja a 160 Koronás ajánlatot.
Tömörkény június 17-én terjeszti fölöttesei elé a megvásárlási javaslatot:
Tekintetes Tanács!
Wettel F. buziási német polgár dr. Telbisz temesvári polgármester úr ajánlata folytán az iránt fordult hozzám, hogy a tulajdonában levő „Dugonics Analecta” című könyvet hajlandó volnék-e a könyvtár részére megszerezni.
A munkát megtekintésre elkértem. Értékes darab, amely egykor Dugonics András tulajdona volt. Úgynevezett gyűjteményes kötés, mint ez Dugonics idejében divatban volt, százon fölül való nyomtatványt s kéziratot tartalmaz. A nyomtatványokban van a szegedi Grünn Orbán-féle nyomdából való is. Azután Dugonicshoz intézett levelek gróf Széchenyi Ferenctől, gr. Rádayné Fáy Zsuzsannától, Révai Miklóstól stb. A kéziratok között van egy színdarab, továbbá egy hosszú verses elbeszélés tyrusi Appollonius bujdosásáról, végül Dugonicsnak ma is igen értékes alkotásához, a „Magyar példa beszédek”-hez való sajátkezű jegyzetek.
A könyv jelenlegi tulajdonosa a műért 500 K körül való összeget szeretne kapni, ami kissé mégis magas ár. Nem bízván a magam becslő képességében, a nt. főfelügyelőséghez küldtem a könyvet, s onnan kértem értékelést. Ez megtörtént, s Fraknói püspök úr őméltósága értesített, hogy a mű értéke 100-120 K ugyan, de, tekintettel egykori tulajdonosára, a szegedi intézet 150-160 K-t megadhat érte.
Így értesítettem Wettelt, hogy ha a 160 K-s árba belenyugszik, a megvételre javaslatot teszek tekintetességteknél.
Csak levélváltás után tudtam meggyőzni, hogy ez a legmagasabb ár, amit a könyvért kaphat, amibe végül belenyugodott.
Tisztelettel javaslom ennélfogva, hogy a „Dugonics Analectáért” a folyó évi könyvtári alapból egyszázhatvan Koronát Wettel F. buziási lakosnak kiutalni, ezt postán elküldeni, a könyv leltári fölvételére a számvevőséget s engem utasítani méltóztassék.16
A város végül az 1906. július 2-án kelt 20 932/1906. számú iratában intézkedik a könyv megvásárlása ügyében.17
Az ügy lezárásaként Móra Ferenc18 jegyezte be a Dugonics-Analectát július 5-én a Somogyi-könyvtár leltárnaplójába az 539/1906. tételszám alatt, és katalogizálás után a G.i. 4/a. raktári számon helyezték el.
A Dugonics-könyvtár megszerzésének utolsó, egyben legjelentősebb, de ugyanakkor leghomályosabb szakasza a 150 darabból álló gyűjtemény megvásárlása 1937-1938-ban.
A Dugonics-Analecta megvétele után ugyanis tovább folytatódik a levelezés Wettel és Tömörkény között. Végre elkészül a Dugonics-könyvtár jegyzéke, s Wettel megküldi Szegedre. Tömörkény azonban bizalmatlan lehetett, mert válaszlevelében megkérdi: „tudnom kell, hogy mi úton jutott e könyvgyűjtemény Urasága birtokába.”19
Egy hétre rá közli Wettel: „A Corvina elnevezésű könyv- és műkereskedés korábban az enyém volt Temesváron. ... Az ajánlott gyűjtemény J. C. Popovits hagyatékából való.”20 Tömörkény arra hivatkozással, hogy a könyvtárnak nincs elegendő ellátmánya, átteszi az ügyet a Dugonics-Társasághoz, melynek igazgatósági tagja volt. November 23-án kelt levelében Lázár Györgyöt21 keresi meg ez ügyben.
Nagyságos elnök úr!
A folyó év elején a város hatósága ajánlatomra megvásárolt 160 K-n Wettel F. buziási lakostól egy Dugonics-Analecta czímű gyűjteményes munkát, amely Dugonics András kéziratai mellett egyes, a tulajdonában volt műveket tartalmaz.
A Wettel F.-cel való levelezés során tudomásomra jutott, hogy Dugonics András könyvtárának egy számottevő része is a birtokában van, amely Popovics J. C. szerb író hagyatékából került a birtokába. (Wettel F. egy időben a temesvári „Corvina” könyv és műkereskedés tulajdonosa volt.) E művekről egy ide mellékelt írott katalógust kérelmemre elküldte.
A még birtokában levő 17 drb Analecta árát 680 K-ban szabta meg, azonban inkább óhajtja a teljes gyűjteményt eladni. E 140 kötetnyi gyűjteményért circa 1750 K-t kért.
Ez esetben átlagárnak kötetenként 12 K 50 f esett volna.
Megkérdeztem, hogy 6 Koronás átlagárral megelégedne-e? (Összesen 840 K).
Erre tudatta, hogy az ajánlatot nem fogadhatná el, mert a gyűjteményért kötetenkint 10 K átlagárat már kínáltak neki, ami 1400 K-nak felelne meg.
Ezek előrebocsátása mellett, Nagyságod szóbeli kívánsága szerint a Wettel-féle Dugonics-könyvtár katalógusát az Elnökséghez beterjesztettem, kérve, hogy amennyiben a Társaság a gyűjtemény megvétele iránt alkudozásba bocsátkozni óhajtana, erről alulírottat tudatni méltóztassék.22
Az ügy további sorsáról nincs adatunk. A Dugonics-Társaság sem vásárolta meg a könyvtárat.
A legközelebbi írásos nyom a Dugonics-könyvtár sorsára vonatkozólag a Csongrád megyei Állami 1. sz. Levéltárban (a szegedi városi levéltárban) föllelt jegyzőkönyv a Somogyi-könyvtári és múzeumi szakbizottságnak 1937. október 8-i üléséről.
Ennek második pontjában szerepel: „Múzeumőr előadja, hogy ajánlat érkezett a teljes Dugonics könyvtár megvételére 1390 pengőért. A bizottság feltétlenül megszerzendőnek tartja a könyvtárat, és felkéri a város polgármesterét, hogy a megszerzésről és a szükséges fedezetről gondoskodjék.”23
A polgármester 44 375/1937. IV. számú határozatában december 10-én foglalkozik az üggyel: „a múzeumi szakbizottság javaslata alapján utasítom a múzeumőrt, hogy a Dugonics-könyvtár megvételére a szükséges intézkedéseket tegye meg.”24
Csallány Dezső25 igazgató 1938. március 17-én jelenti a polgármesternek:
... megtettem a szükséges intézkedéseket Dugonics András könyvtárának megszerzésére.
Értesülésem szerint a könyvállomány nagyrésze már Szegedre érkezett, így tehát az 1400 P. vételár kiegyenlítése rövidesen aktuálissá válik.
Tisztelettel kérem a fenti összeg fedezetének biztosítását és kiutalását a megbeszélések értelmében, olyanképpen, hogy a fenti összeg az intézet amúgy is csekély dotációját ne terhelje.26
A polgármester azonban – mint ez az 1938. december 23-i iratból kiderül – végül is úgy „gondoskodott” az összeg fedezetéről, hogy előlegezte a szükséges összeget a múzeumi belépődíjakból összegyűlő bevétel terhére. Ebben ugyanis Csallány Dezső jelenti a polgármesternek, „hogy a 12 536/1938. sz. r. előírt és a Dugonics-könyvtár megvételére kiutalt 1400 pengős előleget, a múzeumi belépődíjakból a városi háztartásalapi pénztárba teljes egészében befizettem.”27
Ez a kép bontakozik ki a hivatalos iratok alapján. Csallány Dezső emlékezete szerint: „Tonelli Sándor28, a Szegedi Iparkamara főtitkára felvetette a gondolatot, hogy Dugonics András megvételre felajánlott könyvtárát szerezzük meg a Somogyi Könyvtár számára. A könyvgyűjteményt állítólag Dugonics rokonsága adta el Temesvárról (?). A közvetítést Tonelli Sándor, mint múzeumi és könyvtári bizottsági tag intézte. Nekem nem volt semmiféle közvetlen tárgyalásom eladókkal, és csak a Tonelli útján közvetített megvett könyvállományt láttam. Örömmel támogattam Szeged nagy fia könyvtárának megszerzését.”29
Az ajánlat valóban Temesvárról érkezett.30
A Wettel-féle levelezésből azonban nyilvánvaló, hogy az 1906-ban eladásra fölkínált és az 1938-ban megvásárolt könyvtár azonos. Hiszen Wettel 17 analectáról ír, s bár a megvásárolt anyagban tizennyolcat láttak el római számmal mint analectákat, ezek közül a IX. számú valójában nem az: egyetlen művet tartalmaz, Kalmár György nyelvészeti fejtegetését. Ugyancsak 140 könyvről beszél Wettel, és a megvásárolt anyagban is pontosan ennyi mű van, ha a több köteteseket egynek tekintjük.
Ugyancsak föltűnő, hogy Wettel a Temes megyei Buziásfürdőről levelez, kapcsolatban áll Telbisz Károly temesvári polgármesterrel, azonkívül más Temes megyei kapcsolatai is vannak.31
Miután Wettel személyében kereskedőemberrel volt dolgunk, valószínű, hogy a könyvtárat a Dugonics-Társasággal meghiúsult alkudozások után eladta másnak. A mostani eladóról a Somogyi-könyvtár leltárnaplójából csak annyi derül ki, hogy „dr. T. József” volt.
Egy szóbeli visszaemlékezés szerint az eladó dr. Teles József lehetett, de e név (bár bibliográfiámban elfogadtam)32, sem bizonyítva nincs, sem önmagában nem mond semmit, hiszen csupán közvetítő is lehetett.
Az eladó személyét tehát most sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Magyar László cikkének állítását viszont, mely szerint az eladó „a Dugonics-család egyenes leszármazottja”33, a könyvtár ennyi hányódása után aggodalom nélkül elvethetjük.
A Dugonics- könyvtár 1938 márciusában került be a Somogyi-könyvtárba. Leltározását e hó 31-én kezdte el Szőke Mihály könyvtáros, majd négy nap kihagyásával április 6-án fejezte be. Az anyag a 286-317, 321-359 és a 362-419/1938. számokon került a leltárba. A G.i. (magyar irodalomtörténet) szakban helyezték el a 2000-2122. számok alatt, tekintet nélkül arra, hogy egy-egy kötet tartalma esetleg más szakba osztásukat indokolta volna. Így a Dugonics könyvtár fönnmaradt anyaga ma is együtt van.
Ebből azonban napjainkig három könyv elveszett: hiányzik a G.i. 2083. raktári számú Analecta Scepusii sacri et profani 1. része, a G.i. 2092. számú Hieron. Freyeri Oratoria in tabulas compendiarias redacta et ad itsum iuventntis scholasticae accomodata és a G.i. 2098. számon található Calendarium oeconomicum című munka.
Dugonics András egyéb könyvei
A Dugonics-könyvtárban fönnmaradt könyveken kívül tudunk még Dugonics András néhány könyvéről, amelyek eredete vagy holléte nem egészen tisztázott.
Közöttük első helyen kell említenünk a Magyar Museum köteteit. Ezek két kötetben a Somogyi-könyvtár H.e. 244. raktári számán találhatók. Az első a Magyar Museum Pesten, a Trattner nyomda betűivel 1788. és 1789. évben megjelent 1. kötetét tartalmazza összesen XXIV, 458 lapon. Ugyanebbe a kötetbe van kötve Verseghy Ferenc Egy jó szívből kőltt szatíra avvagy feddő költemény a magyar literaturáról című füzete, mely 1791-ben jelent meg 16 lapon34, valamint ugyancsak az ő tollából megjelent A’ magyar hazának anyai szózattya az ország napjára készülő magyarokhoz című 1799-ben megjelent verse hét számozatlan levélen.35 Ezután 25 kézzel írott lap következik, ahol részben magyar, részben német nyelvű versek, bölcs mondások találhatók. Innen közöltem Dugonics Dohány-dal című versét.36
E kötet előzéklapján a Continentur (tartalomjegyzék) cím alatt tulajdonosa fölsorolta a kolligátum tartalmát. A kézírás rendkívül hasonló a Dugonics Analectáiban található tartalomjegyzékek kézírásához. Mivel azonban magam nem vagyok írásszakértő, nem vállalkozhatom arra, hogy ennek alapján e kötetet teljes bizonyossággal Dugonics sajátjának tekintsem. Ezért nem is kerülhetett bele a Dugonics-könyvtár katalógusába. Föltétlenül szükségesnek tartom azonban a figyelmet e kötetre is fölhívni.
Ugyanezen raktári szám másik kötete a Magyar Museum kassai kiadásának 1792. évi 2. kötetét tartalmazza, mely az Ellinger nyomdából került ki, 484 számozott és 12 számozatlan lapon. Ugyanebben a kötetbe ismét csak kéziratos lapokat kötöttek, szám szerint tizenkettőt, melyen magyar, latin és német nyelvű verseket, apróbb írásokat találunk. E kötetben tartalomjegyzék nincs.
A kötetek beszerzésének körülményei ma már kinyomozhatatlanok, így ennek alapján sem sorolhatjuk be Dugonics könyvtárába. A kéziratok későbbi feldolgozása érdekes irodalom- és művelődéstörténeti adalékokat deríthet majd föl.
Bizonyosan Dugonics könyvtárába tartozott Révai Miklósnak Bécsben, 1797-ben, a Hummel cégnél kiadott könyve: Angulorum rectaeque lineae trisectio et consectaria circuli quadratio. A Szalay-könyvtár árverési katalógusában37 a kötet leírása alatt a megjegyzés kétségen kívül bizonyítja, hogy a könyv Dugonicsé volt: „Szerző hosszú s. k. ajánlásával az előzéklapon Dugonits Andrásnak”. Sajnos, a könyv hollétéről nem tudunk.
Végezetül meg kell emlékeznünk Dugonics egy kéziratáról, a De arcibus regni Hungariae-ról. Ez Szalay József38 tulajdona volt, az ő könyvtárának árverésekor bukkant föl.39 Az árverés – mint az aukció katalógusának címlapjáról kiderül – 1939. október 26-án zajlott le, a kézirat kikiáltási ára 250 P volt.
Erről így ír Vér György40: „kiemelkedik Dugonics András kiadatlan munkájának kézirata, a magyar várakról szóló még meg nem jelent munka, melyet az aukción szerzett meg Szeged a Dugonics-Társaságnak, illetve a Somogyi-könyvtárnak”.41
„A pénzt a társaság négy tagjának aláírására az egyik szegedi pénzintézet folyósította abban a reményben, hogy Szeged város vagy valamely más mecénás segítségére siet a magyar kultúrának.”42
Ezért került sor arra, hogy „Sík Sándor dr.43, Várady Imre dr.44 professzorok és Tonelli Sándor dr. kamarai főtitkár pénteken [október 27-én] arra kérték Pálfy József dr.45 polgármestert, hogy az árverésre kerülő [került!] kézirat megvásárlására nyújtson a Dugonics-Társaságnak segítséget. A polgármester nyomban megígérte, hogy a nagy értékű kézirat megvásárlását a város készséggel elősegíti”.46
A Dugonics-Társaság foglalkozott a kéziratos munka kiadásának gondolatával is. A sajtó alá rendezéssel Baróti Dezsőt47 bízták meg. Azonban – valószínűleg túl nagy terjedelme miatt – mégsem sikerült kiadása, ezért helyette a Téténynek ékessége jelent meg.48
A kézirat a Társaság birtokában maradt. Ezt Firbás Oszkár49 – föltehetően 1944-ben – a lakására mentette át. 1952-ben föloszlatták a Társaságot.50 A Dugonics-kézirat így maradt Firbás Oszkár fiára, Firbás Zoltán tervezőmérnökre51, aki 1972-ben a Somogyi-könyvtárnak adományozta a történeti forrásértékű kéziratot.52 Dugonics András a magyarországi várak történetét S betűig feldolgozó kézirata a bibliotéka becses darabjai közé tartozik.
Gyuris György
Sehr geehrter Herr!
Aus Ihrer geschätzten Zuschrift vom 29. I. entnehme ich, dass ich in ungar. Sprache wahrscheinlich nicht deuthig genug zu sein vermochte, und erlaube mir dieser[?] zu bemerken, dass meinerseits kein Irrthum obwaltet. Mit Ausnahme einiger Bände, welche das Autogramm „Adami Dugonics” tragen, ist jeder einzelne Band mit dem Autogr. „Andreae Dugonics” nebst Datum versehen Es sind in der Sammlung auch Bände enthalten, von welchen man annehmen kann dass sie bestimmt aus der Dugonics Bibi. stammen, doch fehlt d. Autograph. – Dugonics Analecta dürften 8-10 Bände (Lexikon form.) darunter ein Band Manuscript, vorhanden sein. Das Exemplar d. Argonauticon nur in Bibliothek des Autors istebenfalls ... erhalten vorhanden. Wenn Sie ... ursprüngl. Katalog der Dugonics Bibliothek besitzen, werden Sie leicht ermitteln, dass die angebotene Werke darin verzeichnet sind. Für Verzeichniss werde ich im Laufe der kommenden Monathes besorgen. Der Folioband „Dugonics Analecta” bin ich auf Wunsch einzusenden bereit. Hochachtungsvoll F. Wettel Buzias, 31/I. 1906.
Sehr geehrter Herr!
Verschiedene Umstände machten es mir unmöglich Ihnen den fragl. Band „Dugonics Analecta” früher zu senden. Mit der Anfertigung eines genauen Verzeichnisses habe ich wohl einen Schreiber betraut, doch konnte ich bisher eine Reinschrift nicht erhalten! Für beifolgenden Band wurden von einem Antiquariaten Deutschlands 160 Mark geboten. Wie viel derselbe für Sie werth ist, kann icht nicht wissen. Es wäre schade die Sammlung zu zerstreuen deshalb möchte ich mich nur ungerne auf einen Einzelverkauf einlassen. Ein Durchschnittspreiss per Nummer, wäre meiner Ansicht nach die einfachste Realisirung. Der mitfolgende Band bietet Ihnen mehrere Folio Seiten der Handschrift Dugonics. Im Auslande zahlt man für einige Zeilen Handschrift der Dichtern im Range Dugonics, willig einige hundert Mark. Nach Durschsicht erbitte ich mir den Band event. wieder zurück. Hochachtungsvoll F. Wettel. Buzias, 10/V/1906.
Sehr geehrter Herr!
Nachdem ich bisher vom Hause abwesend war, vermag ich erst heute Ihr Geehrter vom 15. IX. zu beantworten. – Die unter der Firma „Corvina” bestehende Buch- u. Kunsthandlung in Temesvár war früher mein. In „Tört. és rég. Értesítő” Temesvár 1899 gedenkt derselben dr. Berkeszi auf Seite 99 unter „Banater Musik u. Sänger Zeitung”. – Die offerierte Sammlung ist aus dem Nachlass der serb. Schriftstellers J. C. Popovits. – Dieselbe zu vertheilen wäre einen [?] doch schade nachdem ohnehin schon genug davon verloren gegangen. Es wurde sich in Gegentheil empfehlen eure eigenen Kl. Schrank dafür anzuschaffen. – Betreff der Preise wäre, da einige Nummern fehlen, ein Durchschnitts angebot per Nummer am angezeigtesten esten und bitte ich um solches. – Nach dem Zettelkatalog finde ich die 17 Bde Analecta von K 20 bis K 300 per Bd geschatzt (Zusammen K 680, -) Gewiss sind unter Analecta für Sie sehr werthvolle Nummern, ... dem bitte ich die übrigen nicht zu unterschätzen überhaupt mit den Ankauf der completten Sammlung zu rechnen. – Hochachtungsvoll F. Wettel. Buzias, 23 IX 1906.