Nyomtatásban megjelent képi ábrázolások

  Dugonics András oldalnézetből, mellkép
Metszette: Rácz Sámuel, 1783
Rézmetszet, 15,7 x 8,6 cm

A portré alatt latin nyelvű szöveg: Andreae Dugonicio. e. S. P. AA. LL. et Phil. / Doctori. In Reg. Budensi Universitate Ma- / thematum Professori P. O. Viro de Re / Litteraria Musis praesertim Patriis op- / time merito Hoc sincerae Amicitiae / Monimentum Posuit Samuel Rácz / Nob. Ung. AA. LL. Phil. et Med. Doct. Anat. / P. O. Professor. A[nn]o 1783.

Fordítása:
„Dugonics Andrásnak, aki a hét szabad művészet doktora és a budai királyi egyetem nyilvános rendes professzora; annak a férfinak, aki elsősorban a hazai irodalomban szerzett nagy érdemeket – az őszinte barátság emlékére Rácz Sámuel, magyar nemes, a hét szabad művészet, a filozófia és az orvostudomány doktora, az anatómia nyilvános rendes tanára, az 1783. évben” (Forrás: A piaristák Magyarországon 1642-1992. Szerk Holl Béla. Bp., 1992. 222. p.)

Megjelent:

– A salétrom fözésnek leg-könnyebb, és leg-bizonyosabb módgya / mellyet Haeckel István … német nyelven kiadott ; magyarra fordította Rácz Sámuel. 2. kiad. (Buda, 1783) – a főcímlap előtt
ld: Dugonics könyvtára 180. tétel

– Ulissesnek, ama’ híres, és nevezetes görög királynak csudálatos történetei (Pesten, 1780) – a főcímlap előtt
A metszeten 1783-as dátum szerepel, tehát nem készülhetett az 1780-ban kiadott könyvhöz. „A kiadó feltehetően az el nem adott példányok kelendőbbé tétele érdekében rendelte (?), így csak az 1783 után eladottakban szerepel a Dugonics mellképét ábrázoló metszet.” (In: Központi 131. 13.)
ld: Dugonics-művek, 1780

– Merkur von Ungarn, 1787. (2. Jahrgangs) 12. Heft, Register – a címlap előtt

A képről a kortárs Kazinczy Ferenc így ír Aranka Györgynek 1789-ben:
„Dugonits ősz ember, de ideje előtt. Haja és színe igen szőke lehetett. Nyájas ’s egyenes, de nem durva. Ha bántják haragszik. Azon a’ képen, a’ melly a’ Kovacsits Merkur von Ungarn für das Jahr 1787. Tomo XII. vagyon, szerentsésen van találva; de a’ karja és sipkája a’ képet esmeretlenné teszi.” (Forrás: Kazinczy Ferencz levelezése. 1. kötet: 1783-1789 / közzéteszi Váczy János. Bp., 1890. p. 518.)


  Dugonics András mellképe
Metszette: Tischler Antal, 1793
Rézmetszet, 15,5 x 8,5 cm

Ovális keretben Dugonics András nyitott könyvet tart a kezében, melyen a kép készítéséig megjelent művei olvashatóak. Nem nyomtatásuk sorrendjében követik egymást a címek.
„Etelka / A. Perecz. / Trója. Vesz. / Ulis. Tör. / Argonau. / Bető-vetés / Föld-mér. / Gyap. Vit.” A keret alsó részén a piarista rend címere látható.
A portré alatt magyar nyelvű szöveg: Dugonics András / urnak örök emlékezetére / S. V. M. N. G. K

Jelezve a kép alatt: Ant. Tischler. delin et Sculp Pest. 1793.

Megjelent:

– Dugonics András: A’ gyapjas vitézek. 1. kötet (Pozsony-Pesten, 1794) – a főcímlap előtt
ld: Dugonics-művek, 1794


  Dugonics András arcképe
Készítette: Wagner, 1796

Megjelent:

– Dugonics András arcképe (1796). In: Széphalom, (1.) 1927. p. 336a.
ld: Dugonics Andrásról, 1927
Az arckép alatt : „A pasztell-képet Wagner festette Pozsonyban, ahol az 56 éves Dugonics mint szegedi követ a diétán tartózkodott. A kép öröklés utján került jelenlegi birtokosához, raggambi Fluck Dezső miniszteri tanácsoshoz, aki Dugonics András fivérének, Dugonics Antal szegedi polgármesternek egyenes leszármaottja. (Fluck Dezső közlése.)”


  Dugonics András mellképe
Metszette: Czetter Sámuel, 1797
Rézmetszet

Ovális, magyar nyelvű szöveggel ellátott kerettel. Szövege: Dugonics András. Királyi Oktató. Született Szegeden. 1740dik Eszt. Az ovális keret alján a piarista rend címere. A címertől jobbra öt könyv látható, melyek Dugonics András nyomtatásban megjelent munkáit szimbolizálják, a gerincükön a következő címek olvashatóak: „Etelka, Ulisses, Szerecsenek, Ar. Pereczek, Jel. törte”
A portré alatt magyar nyelvű szöveg: Nyelvünk’ elő-mozditójának / Vályi András.

Jelezve kép alatt jobbra lent: festette Pesten Vagner. 1797. [Wagner József Frigyes]
Jelezve a kép alatt balra lent: metszette Bécsben Czetter Sam. Orosházifi 1797.

Megjelent:

– Dugonics András: A’ szerecsenek. 1. kötet (Pozsony-Pesten, 1798) – a főcímlap előtt
ld: Dugonics-művek, 1798


  Dugonics András mellképe
Metszette: Czetter Sámuel [1797, Wagner nyomán]
Rézmetszet, 12,7 x 7,7 cm

Kerek, magyar nyelvű szöveggel ellátott kerettel. Szövege: Dugonics András Királyi Oktató. Született Szegeden. 1740dik Eszt:
A portré alatt magyar nyelvű szöveg: Nyelvünk’ elő-mozditójának / Vályi András.

Forrás: ELTE Digitális Intézményi Tudástár (EDIT) – Muzeális gyűjtemények, E-könyvtár – Metszetek – Dugonics András királyi oktató

  Dugonics András mellképe
Metszette: Czetter Sámuel [1818 és 1820 között]
Rézmetszet, 15,5 x 8,6 cm

Ovális magyar nyelvű szöveggel ellátott kerettel. Szövege: Dugonics András. Királyi Oktató. Született Szegeden. 1740dik Eszt
Az ovális keret alján a Szeged város címere. A címertől jobbra öt könyv látható, melyek Dugonics András nyomtatásban megjelent munkáit szimbolizálják, a gerincükön a következő címek olvashatóak: „Etelka, Ulisses, Szerecsenek, Ar. Pereczek, Jel. törte”
A portré alatt magyar nyelvű szöveg: A Magyar: Nyelvnek. Bajnoki. / Bátor. Vezérük. Hamvait. / Ezzel. Szomorún. Béfödik. / Szegeden 25. Jul. 1818.

Jelezve kép alatt jobbra lent: festette Pesten Vagner. [Wagner József Frigyes]
Jelezve a kép alatt balra lent: metszette Bécsben Czetter Sam. Orosházifi.

Megjelent:

– Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások. 1. rész (Szeged, 1820) – a főcímlap előtt
ld: Dugonics-művek, 1820
A mű előszavában olvashatjuk a rendtárs Kelemen Chrysostom (1757-1833) Dugonicsról szóló életrajzát és az író egyéniségének külső és belső jellemzését is: „Dugonics András Úr termetére nézve, magos, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép ’s eleven képének különös diszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen de egyszér’ smind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása, belső tűzre ’s nemes indulatra mutattak. Feje természetesen az égnek szegve, tsupán az érdemnek ’s méltóságnak hódult: hizelkedésre, alatsonyságra soha nem hajlott. A’ sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett.” (p. XXVI.)


  Dugonics András arcképe
Ismeretlen szerző

A Vasárnapi Újság 1859. július 31. számában megjelenő cikk végén olvasható szerkesztői megjegyzése szerint: „A szegedi városházi tanácsteremben függő arczképe mintegy 25 évvel ezelőtt készült a „Magyar példabeszédek” elején közlött rézmetszet után, melly a mi képünktől annyiban eltérő, hogy amaz idősb korában ábrázolja a nagy hazafit.”
Az arckép azonban nagyobb hasonlóságot mutat Tischler Antal 1793-ban készített rézmetszetével.

Megjelent:

– Szathmári Károly, V.: Dugonics András (1740-1818). In: Vasárnapi újság, 1859. július 31. p. 361-362.
ld: Dugonics Andrásról, 1859


  Dugonics András mellképe
Metszette: Pollák Zsigmond, [1870-es évek?]

Megjelent:

– Dugonics-szobor Szegeden. In: Magyarország és a Nagyvilág, 1875. október 17. p. 513-514.

– Dugonics-album (Szeged, 1876) – a főcímlap előtt
ld: Dugonics Andrásról, 1876

 

A szegedi Dugonics-szobor

Bár jóval korábban felvetődött, hogy Szeged híres szülöttének méltó emlékművet állítson a város, a gondolat megvalósítása csak az 1870-es évekre került elérhető közelségbe. Szoborbizottság jött létre, a megformálásra pedig Izsó Miklóst (1831–1875) kérték fel, aki elfogadta az ajánlatot, majd Szegedre is leutazott, hogy megtekintse a felállításra kijelölt helyet. Kétféle egészalakos szobortervet készített, s a róluk készült fotókat eljuttatta a városnak.


A művész időközben megbetegedett és 1875. május 29-én meghalt, így művét tanítványa, Huszár Adolf (1843–1885) fejezte be.

„A szobor formáinak kiképzésénél Izsó nagy tiszteletben tartotta a valóságot, gondosan kidolgozta a részleteket is, de nem feledkezett azokba, a plasztika beszédes, tömör formanyelvére törekedett. A ruházat szervesen alkalmazkodik a testhez, követi, illetve kidom-borítja annak formáit. [...]
Huszár Adolf az előírásnak megfelelően tiszteletben tartotta Izsó eredeti tervvázlatát, semmi lényegeset nem változtatott rajta. A két szobor között eltérés csak abban van, hogy a nagyméretű szobor fáradtabb felfogású, mint a vázlat. [...]
Az emlékmű hatását sokban emeli az egyszerű monumentális márvány talapzat, amelynek kivitelezése Conti Lajos kőszobrász ügyességét dicséri. Léptékben remekül viszonylik a szobor méretéhez, arányaihoz. [...]
Szeged büszke lehet a kiváló szoborra, amely nemcsak hazai viszonylatban szép, hanem Európa számos korabeli emlékműve sorában is méltán állja meg a helyét. A szoborbizottság megelégedését is a legmesszebb-menőkig elnyerte.”
(Soós Gyula, 1957)

Az elkészült műalkotás papi öltözetben ábrázolja Dugonicsot, gondolataiba mélyedve, bal kezében Etelka című regényét tartva. „A szobor maga bronz öntvény: a talapzat pedig szürke márványkő... A szobor talapzatostúl került tizenkétezer forintba, a mely összeg részint adakozások, részint tánczvigalmak és sorsjátékok rendezése utján gyűlt össze. A talapzaton ez a fölírás áll: »Dugonics András. Emelte Szeged város közönsége. 1876.«” (Részlet a Letzter-féle fotó hátoldalán olvasható kézírásos szövegből, forrás: Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, 32. kötet, Váry Gellért gyűjteménye)
A szobrot 1876. augusztus 19-én avatták fel a reáliskola előtti téren. Az ünnepélyes esemény alkalmából adta ki Szeged városa a Dugonics-albumot.

„Möglépött, mint Dugonics” – a szoborhoz kapcsolódó szólás története 1890-re vezethető vissza, amikor elrendelték, hogy Szegeden királyi ítélőtáblát állítsanak fel. Az új intézmény 1894 októberétől működött a reáliskola helyén. Az ítélőtábla kálvinista elnöke elérte, hogy a tudós pápista pap szobrát helyezzék el az épület elől. Az 1895-ben lebontott szobrot azóta láthatjuk jelenlegi helyén, a tér másik oldalán, már az épülettel szembe fordítva.