„... ma is szükség van a Dugonicsokra, akik a nagy hagyományt ... tovább vihetik ...”
„Szeged irodalmáért, művészetéért és tudományáért”
Szeged legrégebbi civil szervezete a Dugonics Társaság 1892. február 28-án alakult és megszüntetéséig, 1952-ig volt városunk kulturális életének meghatározó tényezője. Az 1991-ben ismét életre hívott társaság nagymúltú elődje hagyományait folytatva szolgálja Szeged város irodalmát, művészetét és tudományát.
A Társaság megalakulása
A Dugonics Társaság előzményének tekinthető a Dugonics Kör, amely 1873-ban jött létre. Hivatalos közlönyük Szegedi Lapok címmel ipari, kereskedelmi, gazdászati és közművelődési lapként jelent meg. 1876-ban, a Dugonics-szobor felállítása után fejezte be tevékenységét.
Az árvíz utáni újjáépítés miatt Szeged városa komoly anyagi gondokkal küzdött, így – bár a z előkészületek már 1883-ban megkezdődtek – az egyesület csak 1892-ben jött létre. Az alapszabályból idézünk: „A »Dugonics-társaság« irodalmi és tudományos társaság, mely Dugonics András, Szeged nagyérdemű fiának, a magyar irodalom e hatalmas úttörőjének nevét viselve, s az ő nyomdokain haladva a magyar nemzeti szellem és kultura emelésén munkálkodik.”
A Dugonics Társaság 1892. február 28-án tartotta meg alakuló közgyűlését, amelynek elnökéül Lázár Györgyöt, Szeged polgármester-helyettesét, jegyzőül Kemechey Jenőt választották. A szervezőbizottság előterjesztette az alapszabályt, amelynek jóváhagyása után a Dugonics Társaság 1892. október 11-én megalakult. A városháza közgyűlési termében megalakították az igazgatótanácsot és a szakosztályokat is.
Az alapítók névsora:
Lázár György elnök
Zsilinszky Mihály alelnök
Kulinyi Zsigmond főtitkár
Tudományos szakosztály
Csonka Ferenc főreáliskolai tanár
dr. Czobor Béla régész, műtörténész, az MTA tagja (Budapest)
Hoffer Endre főreáliskolai igazgató
Ivánkovits János apát-plébános
Káplány Géza királyi táblabíró
dr. Kiss János a Szent István Társulat igazgatója
Kiss Lajos főreáliskolai tanár, osztálytitkár
Kulinyi Zsigmond lapszerkesztő, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára
dr. Lőw Immánuel szegedi főrabbi
Magyar Gábor főgimnáziumi igazgató, osztályelnök
Nagy János kereskedelmi középiskolai főigazgató
Reizner János a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója
Szabó Mihály tanítóképezdei igazgató
Szeremley Sámuel elnöklelkész (Hódmezővásárhely)
Szűts Mihály gazdasági akadémiai tanár (Debrecen)
dr. Tergina Gyula Csongrád megye tanfelügyelője
Thomay József evangélikus lelkész
Tóth Antal Szeged városi népiskolai tanfelügyelő
Varga Ferenc plébános (Kistelek)
Vass Mátyás tanító, tankönyvíró
Zsilinszky Mihály Csongrád megye főispánja
Zvér Endre kegyesrendi tanár
Szépirodalmi szakosztály
Békefi Antal hírlapíró, osztálytitkár
dr. Cserey Zsigmond orvos
Irányi Dezső járásbírósági aljegyző, író (Hódmezővásárhely)
Kálmány Lajos plébános, etnográfus
Kemechey Jenő író
Kovács János író
Kovács János (ev.) lelkész
Lázár György polgármester-helyettes
Lipcsey Ádám lapszerkesztő, osztályelnök
Milkó Izidor író (Szabadka)
Palotás Fausztin a Ludovika Akadémia tanára (Budapest)
Papp János kegyesrendi tanár
Pósa Lajos író (Budapest)
Sebők Zsigmond író (Budapest)
Szekrényi Lajos plébános
Várady Károly főgimnáziumi tanár
„... Szeged és Szeged vidékének szellemi életében jelentékeny vezérszerepet lesz hivatva vinni.” - írta a Szegedi Napló a megalakulás másnapján.
A Társaság 1892. november 20-án ünnepi műsorral lépett a nyilvánosság elé. Az egész napos rendezvény a megnyitó üléssel kezdődött, amelynek kiemelkedő szereplője a Kisfaludy-társaságot képviselő Mikszáth Kálmán volt. A rendezvény elnöki megnyitóját Lázár György, a Dugonicsról szóló megemlékezést Reizner János tartotta. Ezután díszebéd következett a Tisza Szálló nagytermében. Este ünnepi előadás vette kezdetét, amelyet a színházban rendeztek. Erkel Ferenc Báthori Mária című operájának nyitánya után elhangzott Lipcsei Ádám alkalmi költeménye, Emlékezés Dugonicsról címmel, valamint Dugonics András Báthory Mária szomorújátékának egy felvonása került színre és végezetül részlet Erkel Ferenc Hunyady László című operájából.
Működési iratok
A Társaság céljait és a működését az alapszabály határozta meg. A cél a tudományosság terjesztése, népszerűsítése, a magyar irodalom művelésének, a művészetek pártolásának hirdetése. Az alapítás célja a Társaság alapszabályait összefoglaló kiadvány szerint: „3. §. A társaság célja a magyar Alföldön általában, de kivált Szegeden és vidékén a magyar irodalom művelése és pártolása; a tudomány művelése, terjesztése és népszerűsítése; a művészetek pártolása s a közművelődési intézetek támogatása. 4. §. E célok elérése végett a társaság állandó tevékenységet fejt ki. Felolvasásokat, irodalmi ünnepélyeket, esetleg kiállításokat s különösen a magyar Alföld jelen és mult viszonyainak tudományos tanulmányozása, ismertetése, de kivált Szeged multjának megismerése és megismertetésére kutatásokat is rendez. Évi működését feltüntető évkönyvet ad ki.”
Békefi Antal az 1892. évi titkári jelentésben így fogalmazza meg a kitűzött célt: „...megszerettetni a szépirodalmat, tudományt, a könyvet és az érdemes írót a közönséggel...” A Társaság a célokat felolvasóülésekkel, országos és helyi jelentőségű ünnepélyek megrendezésével, kutatások elősegítésével, irodalmi munkák jutalmazásával, kiadásával kívánta elérni.
Elnökök:
1892-1915 Lázár György
1915-1917 kegyeleti interregnum
1917-1937 Szalay József
1938-1940 Várady Imre
1940-1944 Banner János
1945-1948 Sík Sándor
Főtitkárok:
1892-1904 Békefi Antal
1904-1907 Móra Ferenc (mint helyettes)
1907-1917 Tömörkény István
1917-1926 Móra Ferenc
1926-1936 Banner János
1936-1940 Diósi Géza
1940-1944 Firbás Oszkár
1945-1948 Aldobolyi Nagy Miklós
A szakosztályok kidolgozták ügyrendjeiket. E szerint havi egy nyilvános felolvasóülést tart a két szakosztály (tudományos és szépirodalmi) együttesen, s egy zárt ülést, amelyen az adminisztratív és személyi ügyeket intézik, s a felolvasóülésekre javasolt műveket kijelölik.
A Társaság közgyűlésein az elnöki megnyitó, a titkári jelentés a társaság tevékenységéről, az igazgatótanácsi jelentés a vagyoni viszonyokról, az irodalom, a tudomány és a művészet kiemelkedő egyéniségeinek, valamint a társaság elhunyt, tiszteletbeli és rendes tagjai tiszteletére elhangzott emlékbeszédek szerepelnek. Foglalkoznak a pályadíjak kitűzésével, kiosztásával, tagfelvételekkel és a tisztségviselők megválasztásával.
1917-ben szervezeti változások történtek a Társaság életében, lezárva működésének első 25 évét. Az 1917. november 5-i tisztújító közgyűlésen elnökké Szalay Józsefet, alelnökké Balassa Ármint és Homor Istvánt, titkárrá Móra Ferencet, pénztárossá Szűts Mihályt választották. A Móra Ferenc javaslatára elkészített új alapszabályt jóváhagyták.
1918-ban a Dugonics Társaság a környező városokkal is kapcsolatot teremtett, vidéki kirándulások megszervezése révén, ezzel is erősítve a kulturális kapcsolatokat a falu és a város között. Móra Ferenc és Juhász Gyula 1928-ig szinte minden vidéki szereplésen ott volt: Móra Ferenc 24 alkalommal, Juhász Gyula 15 alkalommal szerepelt.
A Társaság irodalmi és tudományos tevékenységének jelentős forrását biztosították az alapítványok, amelyek anyagi fedezetet teremtettek a Társaság közművelődési feladatainak ellátásához. A megalakulástól a város ezer forint évi támogatást biztosított. Mások mellett Tisza Lajos, Lázár György és Makó Lajos alapítványával is gyarapodott a Társaság vagyona.
Felolvasóülések
A felolvasóüléseket a városháza közgyűlési termében tartották. A piarista gimnázium dísztermében és a Kereskedelmi Iparkamara üléstermében is rendeztek előadásokat. A felolvasóülések tematikája széles skálájú volt: az irodalomról, művészetekről, a nemzetet érintő eszmékről, a nemzet és az emberiség múltjáról, kultúrájáról.
A felolvasóüléseken szerepet kaptak Szeged kiváló írói, tudósai, művészei, orvosai, jogászai, pedagógusai, egyházi személyiségek, városi tisztviselők, akiknek megtiszteltetést jelentett a Társaság soraiba tartozni, és kutatásaik eredményéről, készülő alkotásaikról beszámolni. A Társaság a szegedi tagokon kívül meghívta az országos irodalmi, művészeti és tudományos élet neves egyéniségeit és a Szegedről elszármazottakat is. A felolvasóülések rendszeressé tétele kiváló alkalmat jelentett a közönség és az irodalom, művészet, tudomány kapcsolatának kialakítására. Itt kapott lehetőséget Tömörkény István, a Szegedi Napló munkatársa, 1904-től haláláig a Somogyi-könyvtár igazgatója. 1893-ban szerepelt először Történet a Gomb famíliáról című írásával. 1900-tól a Társaság szépirodalmi osztályának titkára, 1907-től főtitkára, a titkári jelentések szerkesztője 1916-ig.
Móra Ferencet 1902-ben hívta meg a Társaság először felolvasóüléseire. 1903-ban és 1904-ben vendégként, 1905-ben rendes tagként olvasta fel verseit. 1907-től már szerkesztette a Társaság évi jelentéseit. 1908-tól, Tömörkény főtitkárrá választásával átvette a szépirodalmi osztály titkári tisztét.
A Társaság támogatta a pályakezdő írók, költők munkáját. 1933. december 17-én szerepeltette Sík Sándor először a szegedi fiatalokat. Ő maga verseket olvasott fel, ekkor lépett a nyilvánosság elé a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának több tagja: Buday György, Ortutay Gyula, Baróti Dezső és Radnóti Miklós is. Baróti Dezső Dugonics Andrásról, Ortutay Gyula Tömörkény Istvánról tartott előadást, Radnóti Miklós versekkel szerepelt. 1935-ben, amikor a Szegedi Fiatalok második szereplésére került sor, Buday György a fametszésről, Ortutay Gyula a székely népballadáról, Baróti Dezső Csokonairól tartott székfoglalót.
Neves előadók sora biztosított telt házat a felolvasóüléseknek, változatos témájú, színvonalas előadásaikkal. Az előadók között tagok és vendégek egyaránt szerepeltek, mint például Kálmány Lajos, Kisteleki Ede, Lőw Immánuel, Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Sz. Szigethy Vilmos, Vágó Pál, Vass Mátyás, Radó Antal, Lechner Ödön, Szmollény Nándor, Herczeg Ferenc, Cholnoky Jenő.
1921-től a Kolozsvárról Szegedre került egyetem megnyitásával a Társaság rendes tagokkal és vendég előadókkal is bővült. Az egyetem négy karával 1940-ig átfogta a tudományok nagy részét és bekapcsolódtak a Társaság tevékenységébe is. Az orvoskar négy személlyel szerepelt, köztük Szent-Györgyi Alberttel.
Ünnepségek, díszülések
A Társaság a város és az ország életének jelentős történelmi, közművelődési, irodalmi eseményeinek évfordulóit időről-időre megünnepelte. Megalakulása után nem sokkal már nagyszabású irodalmi ünnepet rendezett névadója tiszteletére.
Dugonics András felsővárosi szülőházának falán még a szoboravatás évében, 1876-ban emléktáblát helyeztek el. Szövege: E házban született, élt és halt meg Dugonics András (1740-1818). Az árvíz utáni városrendezés lebontásra ítélte a házat. A helyén épült új polgári iskola épületének falára ismét felkerült a tábla, alatta a Dugonics Társaság által elhelyezett kiegészítő táblával. Ez utóbbi szövege: Ez a tábla hirdette 1876-tól 1910-ig Szeged nagy fiának érdemeit. Azóta a múzeum őrizte. Újra felállíttatta 1942-ben az ötven éves fennállását ünneplő Dugonics-Társaság.
1942-ben még egy tábla került elhelyezésre az iskola falán. Szövege: Ezen iskola helyén állott az a ház, a melyben Dugonics András, magyar nemzeti nyelvünknek örökérdemű művelője, irodalmunknak egyik úttörője született és meghalt (1740–1818).
A Társaság 1894-ben Jókai Mór 50 éves írói jubileumát ünnepelte és megemlékezett Kossuth Lajos haláláról is. 1899-ben Petőfi-ünnepet rendeztek.
1909-ben Mikszáth Kálmán 40 éves írói munkásságának ünneplése keretében a Társaság az íróról portrét festetett, s arcképével díszített művészi plakettet készíttetett. Mikszáth műveinek jubiláris kiadásából az iskoláknak könyveket adományozott. Az ünnepléshez kapcsolódóan a szegedi Laudon utcát Mikszáth Kálmán utcának nevezték el.
A Városi Színházban a színtársulat közreműködésével 1917. április 11-én rendezett Arany-ünnep megnyitóját Balassa Ármin, a Dugonics Társaság szépirodalmi osztályának elnöke, záróbeszédét pedig Móra Ferenc titkár tartotta. Erről az alkalomról a Szegedi Napló másnap így emlékezett meg: „A városi szinházban magas szinvonalu irodalmi estélyt rendezett a társaság, amelynek műsora azonfelül, hogy minden száma önmagában véve is teljes élvezetet nyujtott, ugy volt összeválogatva, hogy abból Arany János, a zavartalanul nagy költő és a meghatóan nemes ember alakja plasztikusan kirajzolódott. […] A szinház előkelő közönséggel telt meg, a mely nagy élvezettel és megilletődéssel vett részt az Arany szelleme előtt való hódolatban.”
Az 1925. február 18-án rendezett a Jókai-centenáriumi ünnepségről így tudósított a Szeged másnapi száma: „Ünneplőbe öltözött városatyák töltötték meg szerdán délután a szegedi városháza aranycirádás közgyűlési termét és ünneplő közönség jelent meg a karzatokon is. Szeged város törvényhatósági bizottsága komoly, impozáns díszközgyűléssel ünnepelte meg a mesemondó Jókai Mór születésének századik évfordulóját. Az ünneplés komoly volt és bensőséges, komollyá tette a keret és bensőségessé tette Móra Ferenc páratlanul szép megemlékezése.”
1948 márciusában, a forradalom centenáriumán a Társaság a színházban tartotta 370. ülését. Erre az előadásra Ortutay Gyulát, a Társaság tagját hívták meg ünnepi szónoknak. Szegi Endre, aki szintén tag volt, biztosította a főiskolai kamarakórus szereplését. A Vaszy Viktor által megzenésített Juhász Gyula-verseket Pap Júlia adta elő Vaszy kíséretével. Elhangzottak költemények Petőfi Sándortól és Ady Endrétől is.
Pályázatok, kiadói tevékenység
Az irodalmi és tudományos tevékenység előmozdítását pályázatok kiírásával is igyekezett elősegíteni a Társaság. „Célunk az, hogy tehetségeket emeljünk ki a homályból, célunk az, hogy a törekvőket tovább való érvényesülésükben támogassuk, anyagi segedelmet és erkölcsi biztatást juttatván nekik.” – fogalmazta meg Tömörkény.
1893-ban a Társaság tudományos szakosztálya pályadíjat tűzött ki Dugonics András életével foglalkozó mű megírására. A pályadíjat Prónai Antal kapta. Műve 1903-ban jelent meg a Társaság kiadásában Dugonics András életrajza címmel.
1909-ben a Társaság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló összegeket részben megbízás útján készített, vagy már megjelent tudományos vagy szépirodalmi mű jutalmazására fordítja. 1910-ben így jutalmazta Kún József Kék hegyek című, 1909-ben megjelent verseskötetét, és Szabó Ferenc Hegyek között és más elbeszélések kéziratát. Lázár György Visszaemlékezések a nagy árvíz idejére című művét 1000 koronával jutalmazta. 1912-ben Szmollény Nándor A kétezer éves Szeged című írását díjazták.
Banner János 1921-ben kapcsolódott be a Dugonics Társaság munkájába, a társasági pályázatra írt Szeged közgazdasága című munkájával. 1928-ban Móra Ferenc a titkárságot a régész irodalmár egyetemi tanárnak adta át.
A Társaság külön érdeme, hogy könyvkiadói tevékenységet is folytatott, ezzel elősegítve Szeged irodalmi hagyományainak és helytörténetének ápolását. Nagyszámú kiadványai sorában a Társaság alapszabályától az évkönyveken, éves jelentéseken át, olyan helytörténeti vonatkozású műveket is kiadtak, mint Kovács János: Szeged és népe (1901), Prónai Antal: Dugonics András életrajza (1903), A Dugonics Társaság Tömörkény-emlékünnepe (1918), Emlékkönyv a Szegedi Kegyesrendi Főgimnázium kétszáz éves jubileuma alkalmából 1720-1920 Móra Ferenc összeállításában (1921), Farkas László: Vedres István emléke és értékelése (1930), Téténynek ékessége melyet versekbe foglalt Dugonics András (1940), A Dugonics-Társaság ötven éve (1943).
1942-ben került sor a Társaság megalakulásának 50. évfordulójára. 1943-ban jelent meg jubileumi kötetük A Dugonics Társaság 50 éve – 50 titkári jelentés tükrében címmel. Az ünnepi ülést a háborús viszonyok miatt, a városháza tanácstermében egyszerű formában tartották meg. Az ünnepség fő szónoka Pálfy József polgármester méltatta a Társaság érdemeit. Sík Sándor előadóként szerepelt. Ekkor mutatták be hivatalosan a Tápai Antal készítette Tömörkény szobortervet. Végül Szigethy Vilmos olvasott fel Tallózás a régi betűszérükön címmel. Nagyobb szabású volt a Tömörkény ünnepség a városi színházban, ahol Sík Sándoron és Vajtai Istvánon kívül a szegedi egyetem Magyar Szó munkaközössége dramatizált Tömörkény műveiből részleteket, a színészek pedig a Barlanglakók című egyfelvonásos életképet mutatták be.
A Dugonics Társaság tevékenyen is hozzájárult Szeged nagyjai emlékezetének fennmaradásához. A Mérnöki Egylettel közösen felállíttatta Vedres István régi síremlékét a belvárosi temetőben Kisteleki Ede Maros utcai házán emléktáblát helyezett el az Emlékbizottsággal közösen. Móra Ferenc szobrának elkészíttetéséhez gyűjtést rendezett. Az 1943-ban felavatott Tömörkény-szoborral a Társaság főtitkára iránti háláját rótta le, maradandó emléket állítva neki.
Móra Ferenc írta a Társaságról: „Voltak tagjai között szikrázó fényű csillagok, amelyek soha ki nem égnek, de voltak hulló csillagok is, amelyek hamar elpörnyésedtek... Mégsem tartható igazságos dolognak, hogy csak azokkal a nagy darab termés aranyakkal dicsekedjünk el, amelyek kihasadoztak a Társaság anyakőzetéből, és mint ritkaságok kerültek bele a nemzet szellemi kincsesházának nagy ládáiba... Soha nem volt a világon olyan irodalmi társaság, amely csupa szellemóriások konventje lett volna... a nagy fényszórók mellett kellenek a kis mécsesek is, melyek közjóra világolnak a maguk kis körében, míg olajuk tart...”
Megszűnése
1940 és 1944 között Banner János volt az elnök, 1945 és 1948 között Sík Sándor. Sík 1945-ben eltávozott Szegedről, az igazgatóságot a három alelnök: Bálint Sándor, Beretzk Péter és Sz. Szigethy Vilmos képviselte.
A legutolsó (372.) ülést 1948. június 6-án tartották. Ettől kezdve tevékenységük szünetelt. 1952. március 19-én érkezett meg a kormány végzése, mely több más irodalmi egyesülettel együtt felfüggesztette a Dugonics Társaság működését is. A belügyminiszter feloszlató határozatát a polgármester átírásában kapták meg 5631/5/B/1950. szám alatt.
Újjászervezés
Több évtizedes szünet után néhány lelkes lokálpatrióta elhatározta, hogy a centenáriumra újjászervezi a Társaságot. Ennek köszönhetően 1991. január 18-án másodszor indították útjára és azóta is folyamatosan működik, betöltve Szeged szellemi mozgatórugójának szerepét. A Dugonics Társaság centenáriumi évkönyvében az újjászervezésről ezt olvashatjuk: „...az irodalom, a művészetek és a tudományok művelésében ma is szükség van a Dugonicsokra, akik a nagy hagyományt a város és népe kultúrájának javára tovább vihetik már a jelenben, de a jövőben méginkább.”
Elnökké dr. Scultéty Sándor tanszékvezető egyetemi tanárt, alelnökké dr. Madácsy Piroskát és dr. Bátyai Jenőt, főtitkárul dr. Turai Gézát, szaktitkárokká Szabó G. Lászlót, Dér Endrét és Szuromi Pált választották, a pénztáros és a számvizsgáló bizottság mellett.
A Dugonics Társaság legfőbb érdeme, hogy sokat tett és tesz ma is Szeged irodalmi hagyományainak és a helytörténetnek tudatos ápolásáért, elsősorban felolvasásaival és nagyszámú kiadványaival.
Felhasznált irodalom:
Csongor Gy.: Emlékezés a Dugonics-Társaságra. In: Somogyi-könyvtári Híradó, 1968. 3. sz., p. 125-130., A Dugonics Társaság ötven éve (mutató), p. 131-140.
A Dugonics Társaság centenáriumi évkönyve : Szeged irodalmáért, művészetéért és tudományáért. Szerk. Bátyai Jenő. Szeged : Dugonics Társaság, 1992
Dunainé Bognár Júlia: A Dugonics Társaság története 1892-1949. In: Szeged, 1990-91. 12-13. sz. p. 36-44.
Giday Kálmán: A Dugonics Társaság története : 1883-1948. Szeged : [Giday K.], 1986. 135 fol.